Kezdjük azzal, hogy hogyan ismerkedtetek meg a leonbergivel, hogy alakult ki ez a szemmel látható "szerelem" a fajta iránt?

Az első kutyánk Sissy volt, ő most éppen 11 éves múlt. Őt a Kutya újság egyik hirdetése révén találtuk meg. Én mindig szerettem volna kutyát, csak Pesten egy lakótelepen laktunk és ott nem lehetett jó szívvel kutyát tartani. Ahogy a párommal megismerkedtünk, majd összeköltöztünk, rögtön vettünk egy kiskutyát. Az akkori Kutya újságokat megnézegettük, hogy milyen fajtabemutatók vannak. Éppen akkor tartottak berni pásztor és a leonbergi fajtabemutatót. Mondta a párom, hogy én döntsek, melyik fajtát válasszuk. Végül is közösen úgy döntöttünk, hogy legyen a leonbergi. Két tenyészetben voltak akkor kiskutyák Az egyik helyen nagyon barátságtalanul fogadtak, sőt még a kutyákat sem nézhettük meg, mert eladó kicsik már nem voltak. Aztán elmentünk és megnéztük a másik helyet is, ahol még volt egy fiú kutya és a Sissy. Nekünk tulajdonképpen mindegy volt, csak leonbergi legyen és jó helyről származzon. Ezen a helyen nagyon jó körülmények között tartották a kutyákat és nagy szerencsénk volt, mert megkaptuk Sissy-t. Alig vártuk, hogy leelőlegezhessük. Akkor viszonylag sok pénzért, az akkori fizetésünk duplájáért vettük meg, de nagyon örültünk, hogy sikerült. Az első naptól kezdve velünk él a lakásban. Egy darabig itt laktunk Bicskén, majd egy rövid időre felköltöztünk a Normafához és akkor költöztünk vissza, amikor kiderült, hogy a kutyatenyésztés hosszú távú dolog lesz az életünkben. Most már úgy alakítjuk a mindennapjainkat, hogy a kutyák jól érezzék magukat.

A fajta eredetéről mondanál pár szót, illetve előtte tisztázzuk a fajta hivatalos neve leonbergi vagy leonberger?

A német neve a leonberger, ami magyarul leonbergi. Én a leonbergit szoktam használni, mert az valahogy kedvesebb, közelebb áll az ember szívéhez. Leonberg városában volt egy tanácsos, aki nagyon szerette az állatokat. A város címeréhez - ami egy oroszlán volt-, hasonló kutyafajtát szeretett volna kitenyészteni, amely tulajdonképpen egy élő címerállatként tudna működni. A fajta nagyon hamar divatkutya lett. Az őskutyák minden jó tulajdonsága megtalálható benne. Mutatós külső, emberfüggőség, jóindulat és tanulékonyság jellemzi.

A honlapotokon feltűntetett felhasználási kör szerint házőrző, segítő és családi kutya. Ez így kicsit túlzásnak tűnik...

A házőrző valóban nem állja meg a helyét. Ezeket a régi típusú kutyákat úgy hívja a német szakirodalom, hogy parasztkutya, ami azt jelenti, hogy ezekben a parasztgazdaságokban, majorságokban elszaladgáltak a parasztok mellett, de nem kellett csinálniuk semmit. Nem őriztek állatokat, házat, nem tereltek, tehát funkció nélküli kutyák voltak. Vagy presztizsből tartották őket vagy társállatként, ez a mai napig is így van. A hivatalos német besorolás szerint kísérő-védőkutya. A standard-ben is benne van, hogy egy leonberginek olyan wesen-je kell legyen, hogy mindenhová el tudd vinni magaddal.

Csupa jót olvastam a honlapotokon a fajtáról. Szinte meseszerű, hogy csupa pozitív tulajdonsága van. Semmit nem lehet felhozni ellene?

A honlapunkon olvasható tulajdonságokkal kapcsolatban annyit, hogy egyszer felhívott egy vásárlónk, hogy ha annak a fele igaz, ami a honlapon van, akkor neki kell egy ilyen kutya. Hazavitte a kiskutyát és két-három hét múlva telefonált, hogy bocsánat, tényleg nem a fele igaz, hanem szóról-szóra. Nem igazán negatívum, de a végtelen ragaszkodás kellemetlen tud lenni akkor, hogyha az ember hozzá van szokva, hogy elmegy a nyáron egy hónapra nyaralni. Ahhoz, hogy így éljél a kutyával, mint mi, elismerem, hogy bizonyos szintig bolondnak kell lenni. Sokan azt nem értik, hogy ha vesznek egy leonbergit, akkor őt nem lehet betenni 2-3 hétre egy panzióba vagy megkérni a szomszéd bácsit, hogy etesse meg, amíg nincs otthon a gazdi, mert ha az ember hazajön nem áll vele szóba a kutya.

A leonbergi mennyire egygazdás kutya?

Egyáltalán nem egygazdás, de mindegyiknek megvan a maga szerelme, mert például a kan kutyámnak én vagyok a szerelem, Inkának pedig a férjem, de teljesen jó kapcsolatuk van mindenkivel.

Gyerekes családoknak is ajánlható ez a fajta. Nem jelentkezik féltékenység, ha ennyire ragaszkodik a gazdához?

A kisgyermekes családok teljesen oda vannak, hogy mennyire nagyszerű, gyermekszerető a leonbergi. Természetesen kisgyermekek mellé igyekszünk mindig szukát ajánlani, hiszen nekik a vérükben van a gondoskodás, az óvatosság. Hihetetlen történeteket mesélnek, de mi is el szoktunk időről időre menni a kiskutyáinkhoz. Saját szememmel láttam, hogy a gazdi jött haza, a kutya ráugrott és örömében beborította a bokorba. Ezzel egy időben pedig a kisgyerek totyogott az udvaron, a kutya rohant felé majd hatalmasat fékezett, és megállt a gyerek előtt, teljesen mint a rajzfilmekben. Azt hiszem különös érzékük van ahhoz, hogy a gyerekekkel hogyan kell bánni. A standard leírásban is szerepel a gyerekszeretet.

Hogyan jött az ötlet, hogy tenyésszétek ezt a fajtát, egyáltalán tudatos volt?

Gyakorlatilag a véletlen folytán. Német tanár vagyok, akkoriban jártam egyetemre. A német szakirodalmat böngészve valahogy kiderült, hogy meghalt az az ember, aki Németországban 50 évig a leonbergi klub vezető személyisége és tenyésztési főfelügyelője volt. Felesége a fiával együtt Magyarországra költözött egy Balatonhoz közeli faluba. Mi éppen a közelben nyaraltunk Sissy-vel és azt gondoltuk, hogy miért ne látogatnánk meg. Nagyon kedves és iszonyatos tudással rendelkező öreg néni volt. A kutyát először be sem vittük hozzá, csak a törzskönyvét és arról elmondta, hogy hogyan néz ki a kutya, melyek lesznek a hibái, szóval valami elképesztő tudása volt. Az első lépéseket az ő segítségével tettük meg. Kaptunk tőle egy tenyészkönyvet, mert Németországban úgy van, hogy minden évben az adott fajta tenyészeseményeit összefoglalják egy könyvben és kiadják. Mi megkaptuk ezeket a kiadványokat a leonbergire nézve, több évtizedre visszamenőleg, melyeket a mai napig relikviaként őrzünk. Akkor egyébként azzal ment el a nyarunk, hogy néztük, kit kivel párosítottak, hány kiskutya született stb., és utána elkezdtünk leveleket írogatni a tenyésztőknek. Írtunk körülbelül 40-60 levelet, hogy itt vagyunk, van egy ilyen kutyánk és szeretnénk kapcsolatokat gyűjteni. Nagyon meglepődtünk, amikor mindegyik címzett válaszolt, és küldték a törzskönyveket, fényképeket, meghívásokat. Ebből nagyon sok jó kapcsolatunk származott. A mai napig mi ebből táplálkozunk, hogy ilyen emberek a bizalmukba fogadtak, akik már akkor rengeteget tudtak a leonbergik tenyésztéséről. Mi meg próbáltunk méltóak lenni hozzájuk. Amikor eljött az idő, hogy a Sissy-nek legyenek kölykei, azt gondoltuk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Ez az élet más területén is bennünk van. Vagy a lehető legjobbat hozzuk ki a dolgokból vagy hozzá sem kezdünk. Elmentünk megint a nénihez, és kértük őt, hogy ajánljon valakit, akivel befedeztetnénk Sissy-t. Kicsit gondolkodott és mondott 2 német tenyészetet; a Teufeltisch és a Hirschhalde tenyészetet. Az első kölykök így Fips von der Hirshhalde kölykei lettek, akinek gazdái, talán mondhatom, hogy a mai napig a legjobb barátaink. Gyönyörűek lettek a kutyák és magától értetődő volt, hogy az első alomból rögtön hármat megtartottunk. Lett második alom is, ők a von Welland kennelből származó papa kölykei lettek. Velük is jó kapcsolatunk van. Nagyon sokat köszönhetünk azoknak a német barátoknak, akik akkor a bizalmukba fogadtak minket.

Mennyire divatos a fajta? Az utcákon nem sokat látni.

Sokkal több van, mint régen. Magyarországon nem divat a kutyával együtt megjelenni. Kiállításon a résztvevők száma 10-20 között van, ami egy jó közepes szám. Németországban sok van, és mind minőségi. Ott nagyon odafigyelnek arra, hogy ki tenyészthet kutyát. Amikor Sissy egy éves lett, mi is beléptünk a német leonbergi klubba, abszolút erkölcsi alapon úgy éreztük, hogy ehhez kell tartani magunkat. Kijártunk kiállításokra, én akkor egyetemistaként, a férjem pedig akkor kezdett dolgozni. Előfordult, hogy az utolsó fillérünkből mentünk ki Leonbergbe. Leonbergben mindig szörnyű idő van, általában esik az eső, minden saras, ám ennek ellenére ott van 300-350 kutya a világ minden részéről és jól érzik magukat. Nekünk Leonberg az etalon. Leonbergben elnyertük a legjobb tenyészcsoport címet, ezt még mindig alig hiszem el. Erre hihetetlen büszke vagyok. Van saját tenyésztésű világgyőztes kutyánk is, aki Németországban nyerte el ezt a címet kétévesen. Ő volt Huszár, aki sajnos tavaly, három és félévesen gyomorcsavarodás miatt halt meg.

Említetted a gyomorcsavarodást, van valamilyen betegség, amire a fajta hajlamos?

A gyomorcsavarodásra és mondják még a diszpláziát is, ami például nálunk nem jellemző és a német kutyákban sem. A tartás, táplálás nagyon fontos tényezők a betegségek kialakulásában. Tőlünk 10-12 hetesen viszik el a kiskutyákat, megmondom, hogy mit kell etetni velük, sőt adok egy zsák tápot is. Ma már ez úgy működik, hogy leteszek egy listát, hogy én mit javaslok és mondja meg, hogy ebből mit kér. Mindenkiben tudatosítani szoktam, hogy egy ilyen drága kutyának a tartása is drága. Havi szinten 15 ezer forintba biztosan belekerül a táp és a kiegészítők, amit tudni kell vállalni, különben nincs értelme. Ha betartja az ember ezeket, nincs a diszpláziával probléma. 6 éves kortól, amikor el kezdenek öregedni, ismét visszaállunk az ízületi kiegészítőkre, kalciumra és a vitaminokra.

Gondolom ezeket az információkat megkapják az újdonsült gazdik.

Van egy kis füzetünk, úgy 50-60 oldalas, abban a legfontosabb dolgok (származás, standard, alapvető neveléssel kapcsolatos dolgok, etetés, nevelés és a leggyakoribb betegségek) benne vannak. Ezt szakkönyvek segítségével, illetve a saját tapasztalatok alapján állítottuk össze. A könyvecskét mindegyik tulajdonos megkapja, aki tőlünk vásárol kutyát. Onnantól kezdve, hogy elviszik a kiskutyát folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ezt ők is igénylik és mi is.

A vásárlók, érdeklődők mennyire készülnek fel a fajtából? Tájékozódnak vagy csak úgy tetszik neki a leonbergi?

Amióta a honlapunk megvan, azóta szerintem tájékozódnak, tudatosan választják ezt a fajtát. Általában aki idejön, látta a honlapunkat is.

Ennyire fontos médium ma már az Internet az állattartóknak is?

Szerintem igen, legalábbis azoknak, akiknek én szívesen adok kutyát. Persze mindenkinek elmondom a tudnivalókat, de nem árt, ha az ember tájékozódik mielőtt bármit is megvesz, főleg ha állatról van szó. Az újságokban csak a rend kedvéért hirdetünk, a vásárlók 80-90%-a az Interneten keresztül jut el hozzánk. A honlapunkról látszik a mentalitásunk, a kutyákhoz fűződő kapcsolatunk; szerintem az jön ide, aki hasonlóan gondolkodik. Persze attól még nem kap tőlünk kutyát mindenki, aki eljön hozzánk, hiszen a személyes benyomás nagyon sokat számít. Máskülönben a kutyák is megérzik azt, aki jó gazdinak való és én hiszek nekik. Eleinte kétségeim voltak, de most már teljesen hagyatkozom a megérzésükre.

Fontos az, hogy ha tőletek megvesznek egy gyönyörű kiskutyát, akkor elvigyék kiállításokra?

Természetesen elvárjuk, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Volt arra is példa, hogy mi vittük el kiállításra a kutyát, mert annyira szépnek találtuk, amikor 8 hónapos korában meglátogattuk. A gazda elkísért minket, és utána még ők is elvitték pár kiállításra, de az életvitelükkel hosszú távon sajnos nem volt összeegyeztethető. Mellesleg ez a kutya az első vagy a második kiállításán német speciálbírónál Fiatal Európa Győztes lett.

A munkával hogyan egyeztethető össze a kutyatenyésztés?

Elég nehezen. A férjem mindig is sokat dolgozott, ő egy kisebb banknak a vezetője és mellette szombatonként iskolába jár már harmadik éve. Én ugyebár tanár vagyok, ez abból a szempontból jó, hogy sok szabadidőm van. Igyekeztem mindig úgy szervezni a munkámat, hogy legyen időm a kutyáinkra. Ha kiskutyák vannak, akkor két hétig non-stop itthon vagyunk.

Évente hány alom van?

Egy szukának mindig csak egy. Volt olyan év, amikor három almunk is volt, mert úgy jött össze, hogy három kutyánk is olyan életkorban volt éppen, hogy jöhettek a kicsik. Nekünk nagyon nagy örömöt okoznak a kölykök, persze rengeteg munkát is. Amikor elviszik őket az mindig nagyon rossz, de az vígasztal, hogy jó helyre kerülnek. Ezért is fontos a jó gazdaválasztás, hogy nyugodtak lehessünk a kiskutya további életét illetően. Bár minden alomból van egy kiskutya, aki úgy dönt, hogy itt marad. Hát tőlük nagyon nehéz megválni.

Szemmel láthatóan jól érzik magukat bent a lakásban, de azért lakásban tartani őket nem ideális, ugye?

Csak lakásban nem, de ahol van egy kis kert, ahová bármikor kimehetnek, ott már igen. Az a tapasztalatom, hogy szeretnek bent lenni, de egyszer csak megunják, és akkor ki kell őket engedni, hogy rohangáljanak egy kicsit.

Nagy a mozgásigényük?

Mi autóval visszük el őket a közeli szántóföldre és ott kiengedjük őket, hogy tomboljanak. Fél óra alatt több kilométert futnak. A pórázon sétáltatás itt nálunk nem működik, nem szokás. Korábban próbálkoztam, de rá kellett jönnöm, hogy ez itt vidéken nem arat tetszést. Hetente járunk kutyaiskolába, inkább csak a kutyatársaság miatt, de azért az engedelmességi részt is végig csináljuk, sőt agility-zünk is.

Amerikában terápiás kutyaként is használják a fajtát. Tudsz erre magyarországi példát is?

Az egyik szombathelyi óvodában, a Micimackó Fejlesztő Óvodában van egy ilyen terápiás kutyánk, illetve egy másik leonbergi, akiket terápiás kutyaként használnak. Amatőr kezdeményezés volt az övék, de most már, ha jól tudom, képzett kutyákkal végzik a munkát. Amerikában is van egy kutyánk, akivel idősek otthonába és kórházakba járnak. Egyébként a leonbergi kedvelt vízi mentőkutya Olaszországban. Még versenyeket is tartanak nekik, remélem egyszer mi is eljutunk egy ilyenre. Végül is vakvezetésre is használható, bár állítólag nem igazán alkalmas rá, mert a feladat pszichésen nagy teher a kutyának. A fajta nagyon szociális, többi állat mellé is ajánlható, a macskákkal és más kutyákkal is jól elvan.

Ha valaki tőletek szeretne kiskutyát, mennyit kell várnia?

Elég sokat kell várnia, általában előjegyzést veszünk Nagy a nemzetközi érdeklődés is, egy alomnak körülbelül a felét külföldre adjuk el, de csak közvetlenül a gazdának. Van kölykünk Japánban, Svájcban, Németországban, Ausztriában, USA-ban, Canadában, Szlovéniában, Franciaországban, Észtországban, Finnországban, de külföldre csak leinformálható, referenciával rendelkező embernek adunk kutyát. Itthon 150.000 Ft-ot kérünk egy kutyáért, mert tudom, hogy Magyarországon ennyiért lehet eladni egy minőségi kiskutyát. Aki ennél drágábbat akar, annak a kutya valószínűleg csak státusszimbólum, ezért próbáltunk egy középkategóriát találni.

A nagy, vastag bundájuk miatt nem szenvednek nyáron a hűségtől?

Ki kell őket fésülni rendszeresen és alaposan, mert ha az aljszőrzet bennük marad, akkor kellemetlenséget okoz az állatnak. Nyáron, hogyha nincsenek teljesen kifésülve, tenyérnyi helyen kirághatják magukat. Ez viszont tipikus leonbergi "betegség". Iszonyatos mennyiségű szőr jön ki egy-egy kefélés alkalmával, még akkor is, ha éppen nem vedlik. Szerintem nem érdemes otthon próbálkozni a fésülgetéssel. Bízzuk kutyakozmetikusra, aki szakszerűen kezeli a szőrzetet.

Meddig lehet a tenyésztést ilyen szinten művelni? Mik a terveitek?

Nem tervezzük abbahagyni. Örömet okoznak kutyáink a mindennapokban, a puszta jelenlétükkel, örömet okoz egy jól sikerült párosítás, ha az új gazdik szép eredményekről számolnak be, ha látjuk, hogy mennyire várnak egy-egy kölyköt, és milyen jó körülmények közé kerül... Sajnos néha sok a veszteség is, és nehéz feldolgozni, hogy miért történnek dolgok, de egy szép alom vagy egy kiskutya kedves tekintete nagyon sok mindenért kárpótolja az embert, a sikerek és a barátok új erőt adnak. A mi életünk szinte a kutyáink körül forog, ameddig tudjuk, csináljuk.

A leonbergikről és a Sissy-Haus kennelről további információ: www.leonbergi.hu
E-mail: sissy-haus@axelero.hu